Facebook-on teszik ki az ismerőseim, de én szívesebben osztom meg itt, mint ott.  

Day 1: Your favourite song

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér’nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.

Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok’lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.

Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.

Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.

Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.

Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.

Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.

Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.

Kiírlak magamból, meggyógyulok.

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem.
Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap.
Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én,
hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom,
hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled.
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj.
Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy.
Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz…

Ezt a filmet tavasszal néztem meg először. Tetszett a történet, csak a vége volt számomra fura.
Most az egyik barátommal úgy állunk, hogy szivatjuk egymást. Vagyis eddig annyi történt, hogy én szivattam őt, ő pedig megesküdött, hogy viszonozza majd.
A kialakult helyzet a filmre emlékeztetett. Persze mi nem ismerjük egymást gyerekkorunk óta, s valószínűleg nem is fogunk ilyen durván játszani.

Felnézek a csajra, mert nagyon erős. Biztos, hogy nem tudnám annak az embernek azt mondani, akit szeretek, hogy legközelebb majd csak tíz év múlva találkozzunk. Plusz az előtte levő 4 év is..  A filmben a lány szerintem durvább dolgokat talál ki.  A való életben is így van ez. Mi alapjáraton ügyelünk a részletekre.
Face-re kitettem a linket és azt írtam oda, hogy sosem akarnám ezt. Sosem akarnám leélni az életemet egy nagy játék közepette, ahol nem tudom, hogy a másik fél mikor komoly, mikor játszik. Ez a filmben is elhangzott. “Mert teljesen elvesznék.”
De nem csak a játékról van szó, hanem az érzelmek kimondásáról is. Nem akarok olyanná válni, aki nem tudja elmondani a másiknak, hogy mit érez. ( Persze mindketten tudták a filmben, hogy szeretik egymást, de szemtől szemben nem lett kimondva)
De! Másrészt akarnék olyan lenni, mint a szereplők. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy magában “mered?” játékot játszik, és  a legtöbbször sosem meri. Vannak helyzetek amikor én sem. Pedig kellene. Mert ha nem merjük, sosem tudjuk meg, hogy mi történt volna velünk, ha mást választunk.
Elszeretnék lógni a suliból, de nem merek.  ( és bemegyek az órákra) de mi van, ha nem, és találkozok egy emberrel, aki a szerelmem lesz, vagy találok egy olyan helyet, ami szép és ezután oda járok majd gondolkodni? Persze benne van a pakliban, hogy közben elered az eső, szarrá ázok, beteg leszek. De ez a lényeg. Merjél, lehet, hogy a sok jó mellett rossz is jön majd, de kockáztatni kell, megéri  

Megnéztem kb 2 hete a Drive című filmet. Aki kíváncsi rá és a feliratot várja még mindig, annak üzenem, hogy nyugodtan töltse le és nézze meg angolul, mert kb. 30 mondatot mondanak benne és akkor lehet, hogy túlzok még. A története kicsit monoton, de a képi világa nagyon  tetszik. Kedvencem a liftes jelenet, ahol az érzékiség és a brutalitás megjelenik.
Filmekkel és zenékkel kapcsolatban azt vettem most észre, hogy falom őket. De nem a tingli-tangli szarokat. Olyanok kellenek amikből tanulhatok vagy van valami értelmük. Múlt héten a Tökéletes trükk c. filmet tettem be. Nagyon tetszett és nem csak azért, mert Hugh Jackman játszik benne, hanem az utolsó percig nem tudtam, hogy mi lesz a vége. Imádtam!!

A szülinapom… írtam még régebben, hogy elrejtem facen. Megtettem. Ugye volt olyan, aki emlékezett rá és írt az üzenőfalamra. Tehát egy kicsit megbukott a rendszer, mert aki látta AZT, írt. De aranyosak voltak akik látták és írtak. Így is kaptam szép számmal köszöntést. De örültem annak, hogy nem 100 – an irogattak.