2010

Úgy gondoltam, hogy összeszedem az év történéseit hónapokra lebontva.
Leginkább olyan dolgokról/eseményekről írok amik az életemet
befolyásolták, de vannak olyan dolgok is
amik a nagyvilágban történtek és nem hagyhatom
figyelmen kívül.

 

 

 

- Január: Aktív készülődés diákhétre és diákhét. Egy másik osztállyal nyertük meg a hetet és ekkor döbbentem rá, hogy az első helyen osztozkodni sokkal rosszabb, mint másodiknak lenni.  A félév vége és szerencsére nem buktam meg matekból ! (:

- Február: Szalagavató. A hónap elején volt, Nono tűzte rám a szalagot. Azt hittem, hogy sírni fogok, de esküszöm a próbán jobban bennem volt a sírhatnék. Az osztály előadásunk is jól sikerült-szerintem. Utána a Mozivilágban ünnepeltünk egészen éjfélig, amíg a csoportunk fele le nem lépett bulizni. Remélem, hogy mindenki megbánta, aki elment. Páran ott maradtunk, majd elmentünk a tescohoz és vettünk bort.

- Március: Ezen a hónapon sokat gondolkoztam, pedig nem is kellett volna. A hónap elején “megkaptam” az első szike által elszenvedett hegem a derekamon. Gondolom ennek mások nem örülnének így ennyire, de velem eddig semmi olyan nem történt, ami miatt fel kellett volna vágni. Szóval én szeretem a hegemet. A másik nagy dolog pedig, hogy apu ekkor kapott infarktust. Azóta már jobban van, de a szíve nem működik 100%-on.  :S

- Április: Egész hét a ballagásról szólt. Hónap végén elballagtunk a suliból. Az egész történetről azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Elnézve az előző osztályokat, komolyabb dolognak tűnt, benne lenni viszont egy vonulásnak.  A hónap közepe fele tettem le a forgalmi vizsgámat, ami elsőre sikerült. (:

- Május: Érettségi. Erősen imádkoztam, hogy matekból meglegyen a kettes. Utána 1,5 hónapig semmittevés. Vagyis tanulni kellett volna, emlékszem beosztottam a heteket, hogy mikor mit és nem lett belőle semmi. E hónapban volt a nagy szeles idő, inkább orkán erejű szélnek mondanám. Még Érdről sem tudtam hazautazni vonattal. De azt a hétfőt szerettem. Élveztem, hogy 2 órát egy álló vonaton kellett töltenem, mert jó volt a társaság. Aztán végül Dáviddal hazautaztam és azt is élveztem, mert jót beszélgettünk. (:

- Június: Aktívan készülődés a szóbelire. Mert ugyebár nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az ember elképzeli. Nem tanultam egész májusban semmit sem, a hónap eső felében maradt egy kis időm áttanulni amit még lehet. Sőőt! Nagyjából a tételek nagy részét is eddigre szereztem csak be. Visszagondolva a szóbeli nem volt nagy cucc, pedig annyira féltem, hogy előtte való éjszaka nem tudtam aludni. Második napon voltam, majdnem az utolsó, így volt már 4 óra is amire kikerültem a teremből. Még a magyar tanárom is viszonylag rendes volt, aki rendesen lehúzta az írásbelimet. Mindenki segített amivel csak tudott. Másnap este Hannával buliztunk a tesóm munkahelyén kb. hajnali 4-ig. Jók ezek a belsős bulik. !!! (: Ebben a hónapban kezdődött a foci vb! Hajrá spanyolok!! Érettségit követő héten Rebivel, Encsivel elmentünk a Balatonra nyaralni. Természetesen az idő nem volt valami kellemes, de nem gátolt meg minket abban, hogy átjárjunk Siófokra bulizni.

- Július: Vége van a foci vb-nek!  A spanyolok nyerték meg! Volt focifesztivál a városban, találkoztam Antóniával és nyaraltam. Felvettek Pécsre az egyetemre (: Örültem is meg nem is, mert tudtam azt, hogy rajtam kívül a családomban mindenki kételkedett. 2 éves okj-s képzés, mit fogok majd vele kezdeni, semmi értelme nem lesz az egésznek. Emlékszem amikor anyunak elmondtam, hogy felvettek, csak annyit mondott, hogy majd megbeszéljük… Na erre a telefonba szépeket tudtam volna mondani, de inkább elköszöntem és letettem. Ezen az éjszakán volt a nyaram legspontánabb bulija amikor a tesómmal, a haverjával, Encsivel és Robival elkocsikáztunk Lellére Y-ba.  Hajnali fél 6 kor értünk haza, de megérte

- Augusztus: Mivel már kétszer buktam az eü vizsgámon úgy döntöttem, hogy újra beiratkozom egy tanfolyamra biztos, ami biztos. 12-én elmentem a vizsgára és sikerült!! Tehát már semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy megcsináltathassam a jogsim. Nem mentem el gólyatáborba, amit a mai napig nem bántam meg.

- Szeptember: Beköltöztem a koliba Ágival, Esztivel és 3 fiú lakótárssal. A sulit kicsit nehéz volt megszokni, szerintem az órarendem borzalmas lett, abból a szempontból,hogy reggel 8-ra kellett bejárnom minden nap. Volt pár bulis este is, de a nagy hírű Est Cafe nem váltotta ki a hozzá fűzött reményeket.

- Október: A 20. születésnapom. Kicsit öregnek éreztem magamat. (:

- November: Suli… Egyre jobban megy. Egyre többet lógok. Vége van a Monicomp ligának. Tök durva, hogy minél közelebbi eseményt kell leírnom, annál nehezebben jutnak eszembe a dolgok.  Harry Potter hetedik részének első része a moziban! Végre!

- December: Első vizsgák kezdete. Végre megjelent az Eclipse dvd-n! Új Quimby album! Karácsony! Ma! És az évnek még nincs vége, szóval nem fejezem be ezt a hónapot…

A két ünnep között

Eltelt a Karácsony.
Idén nem éreztem olyan jól magam, mint eddig. Kezdjük ott, hogy ilyen időben inkább tavaszi hangulatom volt. Nem szeretem a havat és a hideget sem, de karácsonykor essen a hó és fagyjunk meg! Minden olyan gyorsan történt, mintha le lett volna “darálva” az egész.
Mintha ugyanolyan nap lett volna, mint a többi csak éppen volt karácsonyfa, ünnepi ételek, bejgli, kalács stb.
Eldöntöttem, hogy nem fogok lemenni Pécsre szilveszterezni, inkább az unokatesómékhoz megyek.
Tök fura volt, hogy egy csomó ismerősöm azzal kezdte -szinte nem is köszönt- , hogy mit kaptam ajándékba. Ennyire fontos lenne a ajándékozás? Én nem is kértem olyan nagy dolgokat. Amit igazán szerettem volna a Quimby cd, azt megkaptam. Ezen kívül nem is volt nagy kérésem, mert amit szeretnék, azt úgysem tudja megvenni senki.
Sajnos van olyan ismerősöm is-nem is egy-akinek a karácsonya rosszabb volt, mint az enyém. Én örülök, hogy eltelt, másokban maradandó nyomot hagyott.

Most láttam, hogy Csernus Imre ismét maradandó nyomot hagyott az emberiségben, megjelent ismét egy könyve. Eddig az összes irományát elolvastam. Volt amelyikből tanultam, de olyan is, amit csak elolvastam.  Vele kapcsolatban mindig nyitott vagyok. Az egyik ismerősöm nem szereti, mert “alpári, paraszt” stílusa van. Mondja az alapján amit anno a doktor műsorában látott. Persze a könyveit sosem olvasta el, mert ugyebár van már véleménye. Pedig a doki is mondta, hogy vannak olyanok, akikkel így kell beszélni.

Ellentétek

Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (…)
Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra.
Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak.
Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk.
Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott.
Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell.
Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk.
Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából.
Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk.
Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra.
És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással.
Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

 

Ez az az idézet, amiről másképp vélekednek a lányok és a fiúk.  A lányok nagy része-legalábbis akikkel eddig én beszéltem róla-érti, hogy miről szól a szöveg, olyan is van, akinek pontosan ilyen pasi kell. A fiúk ki vannak akadva ezen. Szerintük nekünk olyan kell, aki megcsal minket, hazudik, megaláz stb. De érdekes ezt csak a “jó” fiúk mondják.
Pedig egyáltalán nem olyan kell,mint amit ők hisznek. Olyan kell, aki magabiztos, csibész, aki mellett nem unalmas az élet, vezet téged, valamilyen szinten irányít, de nem zár be. S vannak azok a dolgok amiket nem lehet leírni, hanem csak tudjuk.
Kiemeltem azokat a részeket, ami szerintem a lényeg. De érdekes, hogy a fiúkban miért pont az marad meg,ami…

Mostanában

Akkor egy kis “helyzetjelentés”.
Nemsokára vége lesz a szorgalmi időszaknak és kezdődik a vizsgaidőszak! Szerencsére nekem nem lesz sok vizsgám és ami lesz is, az sem lesz annyira nehéz.
Egy kicsit félek a gazdasági alapismeretektől, mert  300 ‘tételt’ kellene megtanulni, de ennyit kicsit necces lenne.
Jogból kaptunk volna megajánlott jegyet, ha a zh-k jegyeiből összejönne egy 3-as átlag, de mivel nekem nem fog, ezért elmegyek vizsgázni.
Állítólag a tanár rendes és segít vizsgákon. Talán még jobb jegyet is kaphatok, mint 3-as.
Rendezvényszervezésre nagyon készülni fogok ,mert elvégre ezt akarom majd tanulni a későbbiekben is. Infó vizsgám is lesz, de nem a vizsgaidőszakban, hanem jövőhéten.
Hétfőn gyakorlatból és jogból, kedden kommunikációból, szerdán szociológiából írok zh-t.
Ezeken kívűl hétfőre meg kell csinálnom egy prezentációt a prezi gyakorlat órámra, szerdára egy infós prezit, mert enélkül nem mehetnék vizsgázni, 18-ra pedig médialelmélet órára
kell egy kritikát írnunk egy beszélgetésről. Lesz egy izgalmas jövőhetem )
Szóval előreláthatólag december 21-én délután fogok majd hazamenni, és 29-én jövök majd vissza Pécsre és ki tudja, hogy sikerülnek-e a vizsgáim, ettől függ, hogy mikor tudok hazamenni januárban.

A karácsonyi ajándékokkal egy kicsit még hadilábon állok. Nővéremnek, Sógoromnak, Daninak már megvettem, de a többieknek még nem. Valószínű, hogy idén majd szenteste előtt egy két nappal jutok el addig, hogy vásárolgassak valamit.  Szerencsére, hogy elképzelés már van. A családomon kívül 3 barátnőmnek és egy új “haveromnak” is veszek valamit.

A szilveszter valószínűleg, hogy a lányokkal Pécsen töltjük. Hívtak Simonfára is és biztos nagyon jó lesz, de inkább azokkal lennék akikkel biztosan jól érzem majd magam.  Vagyis remélhetőleg..

 

Miért?

Elegem van a sok cseszegetésből így gondoltam leírom, hogy mi az ami folyamatosan idegesít. Pécsen vagyok, egyetemen. Elvileg az egyetemisták élete a piálásról, a bulizásról és a tanulásról is szól. Még az év elején elmentem szórakozni Pécsen az egyik discoba, de annyira szar zenék voltak, hogy eldöntöttem, hogy csak akkor megyek be legközelebb, ha mocskos részeg leszek, vagy legalább is a közelébe kerülök. Barátnőim pár hete elmentek bulizni és tisztán kijelentettem, hogy nem megyek, mert nincs kedvem. Persze napokig hallgattam, hogy menjek már és hasonlók. Mindig nem-et mondtam… Nálam a nem az NEM, véletlenül sem TALÁN vagy IGEN. Ha egy hely nekem NEM jön be, mert nem érzem jól magam, akkor nem megyek el. ENNYI.

Most lesz gólyabálom. Eldöntöttem, hogy nem megyek el. Nincs kedvem drágán ruhákat venni, és őszintén szólva nem ér meg 1000 forintot. Főleg, hogy olyan együttesek lesznek akiket NEM szeretek, tehát nem érezném jól magam. Persze megint napokig fogom hallgatni, hogy menjek már el, egyszer van az ember életében gólyabál stb. Nem is érzem magam egyetemistának… nekem nem végállomás az, ahol most vagyok, hanem út. Nem,nem vagyok antiszociális, csak megtanultam, hogy amit nem akarok csinálni azt nem csinálok akkor sem, hogy ha könyörögnek. Üzenem a kedves szobatársaimnak illetve mindenkinek, aki ba***at miatta, hogy ha valamire nem-et mondok az nem marad, és a fagyi visszanyal még és magamat ismerve az nem lesz jó.

“Mindig van, kit el kell eressz, de mindig van, ki vissza ránt”

Épp próbálom rendezgetni a múltamat, már amennyire lehetséges.  Évek múltán kiderül, hogy egy bocsánatkérés és az idő múlása mennyire változtat a dolgokon. Van egy olyan érzésem, hogy semennyire sem. Talán az emberek nem adnak mindig második esélyt.

Néha mások kezébe kell adnunk a választás lehetőségét és el kell fogadnunk bárhogy is dönt.

Épp most olvasgattam régi blogokat, hozzászólásokat és eszembe jutottak az emlékek. Sokat változott a gondolkodásmódom, de mégis van, ami megmaradt. Vannak olyan emberek, akiket okkal zártál ki a múltadból. Néha megbánod ezeket a döntéseket és van, amikor ma sem döntenél másként.

Balaton~Siófok

Egy kis beszámoló következik. Múlt héten voltunk Balatonon, Bélatelepen Encsivel és Rebivel. Az időt mindenki emlegette, hogy sajnos nem volt olyan jó meg ilyenek, de ha azt vesszük, hogy előtte levő napokban szakadt az eső, akkor nincs okunk panaszra, még napozni is tudtunk. Szerdán este átmentünk Siófokra, La siestába. Aki szereti a régebbi retro ill. a mai zenéket, annak ot van a helye. Volt ott minden ami kell, pia töltés, pult meggyújtása. Hajnali vonattal mentünk vissza Bélatelepre, másnap szinte végig pihentünk.
Pénteken Encsinek haza kellett jönnie, így Rebivel keten maradtunk, és együtt mentünk vissza Siófokra.
Hétvégén már sokkal többn lejönnek, hering party volt siestában, aztán hajnali 2 fele, elkezdtek szállingózni az emberek.
Valami oknál fogva coke clubra is átmentünk, nos ott a karibi hangulat uralkodott. MInt a filmekben. Szabad táncparkett, coctail-os pult, minden ami kell. Én maradtam volna, de a többiek vissza akartak menni…kár.
Ismételten a hajnali vonattal mentünk vissza, ahol a kalauz bácsik elég rendesen kifigurázták a bulizókat.
Másnap Rebivel egész nap pizsiben voltunk, enni és fürödni keltünk csak ki az ágyból. Jól kezdődött ez a nyár is. MOst egy hétig itthon vagyok, aztán egy hétre felmegyek Érdre. 7-én szerdán újra elmegyünk SIófokra. … Remélem, hogy tudunk már fürödni is. Sőt tuttti:D

Holnap viszont -eé majdnem kiment a fejemből, hogy ezt leírjam- végre mozi és Eclipse!!!!!!!! Ha valaki egy éve ilyenkor azt mondja, hogy én ekkora fanatikus leszek, kiröhögöm.
Alig várom Épp készülök megrendelni dvd-n a Újholdat, nem is értem, hogy miért kellett rá ennyit várni, hogy megjelenjen.
Elkezdtem nézni a Vempájör dájörizt is. Kicsit fura volt az elején, nem nagyon akartam továbbfolytatni, de adtam neki egy esélyt és bejött.

Érett lettem

Na most már többet fogok postolni. Persze időm eddig is annyi volt mint a tenger, csak az nem volt mindegy, hogy mire használom fel. Végre már a szóbelin is túl vagyok. Csütörtökön lesz egy hete. Rendesen paráztam, hogy milyen lesz, előtte éjszaka nem aludtam. Mindent összevetve rendesek voltak a tanárok, nem hagyták, hogy bárki is pót tételt húzzon, inkább lesúgták neki az anyagot.
Barátnőimmel megünnepeltük egy fagyizással. Akkor olyan fáradt voltam, hogy nem nagyon lett volna kedvem alkoholt inni és bulizni.
Az elmaradhatatlan bankett is megvolt, de azt hittem, hogy nagyobb durranás lesz. Másoktól hallva mindig nagyobbnak tűnt. Azt reméltem, hogy utána jót bulizunk, de mivel szombaton hajnalban értem haza, így este elfáradtam és a zene se volt jó.

Holnap megyünk Balatonra a barátnőimmel. Az idő épp nem napozásra és fürdésre alkalmatos, de nekünk már annyi is elég lesz, hogy ne essen és ne legyen rohadt hideg. Átmegyünk majd Siúfokra, az egyk barátom ott dolgozik… Utoljára 3 éve vetettem be magam a siófoki éjszakába… mit ne mondjak, láttam ott olyan dolgok is, amiket még elkézelni se tudtam.  A nyár további részét még nem tudom. Még fel sem fogtam, hogy nyár van és hogy szabadidőm annyi, mint a tenger.

Egy hónap múlva már okosabb leszek, hogy felvettek-e Pécsre. Módosítom a sorrendemet is, szociális munkára szerencsére nem vennének fel, így átteszem 3. helyre a moderátort pedig elsőre. Sok még a nyitott kérdés. Ha felvesznek, akkor koli-é vagy albérlet. Van a híres-neves Szántó kollégium. Nos ez az a hely, ahova az ember lánya nem szívesen menne. Lehet, hogy én vagyok sznob, de ez a hely…. régi és igénytelen.

Kicsit változtattam a blog kinézetén, unta már a másikat és elvégre nyár van, vidám színeket kell hasznáni

Lefekszem aludni, lassan hajnali 2 lesz és 8kor kelek. Jó éjt

Rég volt…

Régen írtam már. Nem mintha nem lett volna mit, csak nem volt hozzá kedvem. Szerencsére túl vagyunk az írásbeli érettságiken, azt nem mondom, hogy szerencsésen, mert ki tudja, hogy hogy sikerült. Magyar elég necces, nem tudok elemezni, sosem tudtam. Angolból is azt hittem, hogy jó vagyok, de a szövegértésnél rádöbbentem, hogy nem. Apropó angol. A különtanárom elutazik, csak ősszel jön haza így új tanárt kell keresnem, ha leakarom tenni ősszel a nyelvvizsgát.
Múlt héten pénteken ismét lementem Nonohoz Pécsre és elmentünk Quimby koncertre. Nem nagyon akartam kikötni a színpad előtt, de sikerült és nem bántam meg. Jól kitomboltam magam
Jogsim még mindig nincsen. Már kétszer megbuktam az egészségügyi vizsgán, legközelebb el sem merek menni. Nem tudom, hogy miért vezsik ezt olyan vészesen komolyan, elvégre nem orvosnak készülök.

“Kapaszkodó-effektus”

Egyik este itt volt nálunk a tesóm egyik barátja. Beszélgettünk meg minden, és egyszer csak mondta, hogy a nők mennyire szemetek .. cöhh. rögtön ki is kértem magamnak, hogy mondhat ilyet. Persze védekezett, hogy a jelenlevők mindig kivételek, és hogy én “még” nem vagyok ilyen.
Kíváncsi voltam, hogy mire gondol pontosan. Nos, mondot egy érdekes dolgot, amin egy percig el is gondolkodtam.

Szóval a gondolatmenet a bizonyos “kapaszkodó effektus”. Ugyanis a nők nem tudnak úgy kilépni egy kapcsolatból, hogy utána függetlenek legyenek… hiszen nekünk mindig kell valaki más a kapcsolat után, nem tudunk egyedül lenni.
Mint a buszon… ha felül fogjuk a kapaszkodót és egy másikat akarunk megfogni, akkor addig nem engedjük el azt amit fogtunk, mert félünk, hogy elesünk… Először megfogjuk a másikat majd a régit elengedjük.

Ez általánosítás a nőkre. Van egy ismerősöm-fiú-, akinek van egy kapcsolata. A csaj megcsalta, és ő elakarta hagyni. Persze furfangos a kiscsaj látta a srácon, hogy könnyen befolyásolható rögtön elkezdett fenyegetőzni. “Ha elhagysz, akkor megölöm magam..” A szokásos. Erre azt mondtaam neki, hogy hagyja el, ez a tipikus megtartó szöveg… Srác mondta, hogy elhagyja. Persze nem tette.  Elismerte magáról, hogy nagyon gyenge és nem tudja elengedni. Azt mondta, hogy nem akar egyedül lenni és amíg nem talál valaki mást, addig nem hagyja el a csajt. Akkor most erre mit mondjak?  Nem lehet ezt a dolgot külön a nőkre ráhúzni, mert rengeteg pasi csinálja ezt …