Poems kategória bejegyzései
B. Radó Lili
Tudd meg
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mindenütt, mindig, minden én leszek.
Ellentétek
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (…)
Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra.
Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak.
Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk.
Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott.
Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell.
Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk.
Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából.
Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk.
Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra.
És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással.
Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.
Ez az az idézet, amiről másképp vélekednek a lányok és a fiúk. A lányok nagy része-legalábbis akikkel eddig én beszéltem róla-érti, hogy miről szól a szöveg, olyan is van, akinek pontosan ilyen pasi kell. A fiúk ki vannak akadva ezen. Szerintük nekünk olyan kell, aki megcsal minket, hazudik, megaláz stb. De érdekes ezt csak a “jó” fiúk mondják.
Pedig egyáltalán nem olyan kell,mint amit ők hisznek. Olyan kell, aki magabiztos, csibész, aki mellett nem unalmas az élet, vezet téged, valamilyen szinten irányít, de nem zár be. S vannak azok a dolgok amiket nem lehet leírni, hanem csak tudjuk.
Kiemeltem azokat a részeket, ami szerintem a lényeg. De érdekes, hogy a fiúkban miért pont az marad meg,ami…
Baranyi Ferenc
Fogadom
Kíméletlenségemmel becsüllek én –
olykor gyilkol a simogatás
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség.
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamban rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom hogy gyűlölni is foglak,
fogadom hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hullt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.
Ady Endre
Örülök, hogy facebook-on is van már olyan alkalmazás, ahol kérhetünk napi verseket. Hétvégén az ismerőseimnek kidobott a gép két számomra nagyon szép Ady verset, amikről azt gondoltam, hogy beírom.
Van az életben egy- egy pillanat
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött – sok keserű álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmunkká válunk.
/Ady Endre/
Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeldtet mindent, mindent
S meggyógyít midnen bánatot.
Leolvasom sápadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!
/Ady Endre/
:)
Maga az a tény, hogy éppen engem hívott, jelzi,
hogy számára mit jelentek – s hogy én odarohantam,
gondolkodás nélkül,
mutatja, hogy mit jelent számomra ő.
:)
Délután ülök a zeneiskolában.
Éppen az utolsó vizsgámra készülök.
Előttem egy fiú és egy lány ül: a lány 15 lehet,a fiú talán 1-2évvel idősebb.A fiú valami vicceset mondhatott, mert a lány nevetet.
Mosolyogva nézem őket, eszembe jut, milyen voltam ennyi idősen. Egyszer
csak egy velük egyidős srác jön. Bizonyára ismerik, mert köszönnek
egymásnak. A fiú odaszól nekik: “Milyen szép kis pár vagytok ti
ketten.” Nem szekálásként mondta, sőt, még választ sem vár, egyszerűen
továbbsétál. A fiú és a lány felnevetnek: “Még hogy egy pár? Mi? Ugyan,
dehogy!” Nem néznek egymásra, csak nevetnek. Szomorúan nézem őket,
mert tudom, hogy ez a nevetés legalább egyiküknek fáj, de az sem
kizárt, hogy mindkettőjüknek egyformán…
Idézetek-régről
“Két fiatal buddhista szerzetes útjuk során egy hatalmas sártengernyi pocsolyához érkezik – a szélén egy nő álldogál, kissé tanácstalanul. Egyikük ráemeli tekintetét, felkapja, átviszi a másik oldalra.
Egy darabig szótlanul ballag tovább a két szerzetes, majd az egyik odafordul ahhoz, aki átsegítette a nőt:
- Nem értelek. Hogyan tudtál dönteni? Nem érinthetünk meg nőt, soha, semmilyen formában. Kötelez a fogadalmunk…
- Látod – szól a másik – ez a különbség kettőnk között. Én felvettem őt az ölembe és letettem a másik oldalon. De te azóta magaddal hordozod… “
“Az a baj veled, hogy úgy vagy jómodorúan, intelligensen és kesztyűs kézzel gonosz és kegyetlen, hogy nem lehet bebizonyítani, ellenben te mindig ki tudod magyarázni. Mégis tudni lehet.”
“Testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?”
“Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban
senkire nem lehet számítani.
Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést,
s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen.
Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.
Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.
Neveld magad magányossá és erőssé.
Tudjad, hogy soha, senki nem segít.
S ne sopánkodj ezen.
Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.”
/Márai Sándor/
“Köszönöm,amit látok,A teremtett világot,Hogy még a rossz sem céltalan,Mindennek jelentése van.”(Vas István)
“..Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére…”
“A szerelem – ugyanúgy, mint a fájdalom – magánügy, addig, amíg nem akarod másokkal megosztani.”
(Laurell Kaye Hamilton)
Kosztolányi Dezső
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagy komolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
/Kosztolányi Dezső/
Idézet
“Nem lehet úgy labdázni, hogy ha rossz labdát dob a másik, akkor te is rosszat dobsz neki.
Ha játék közben elkezdjük büntetni a másikat az ügyetlenségéért, akkor a játék elromlik, elfajul, nem játék többé, hanem harc, háború. Ha a szép játék a cél, akkor függetlenül attól, hogy milyen labdát kapok, nekem minél szebbet kell adnom.”
november 1.
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben.
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán.
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakom.
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
