Score

Már régebben érlelődött bennem ez a bejegyzés és egy kicsit aktuális is lett a dolog tekintve az új információkat!
Az Alkotnyat-nak, az Újhold-nak és a Napfogyatkozás-nak vannak úgynevezett Score-jai, melyeket a legjobb tudomásom szerint mind a három filmhez más zenész komponált meg.

Személyes kedvencem a Carter Burwell által komponált Twiligh Score. Én egy kicsit fordítva működtem, először a filmbe lettem szerelmes és csak utána  a könyvekbe. Könyvek – és a filmek közül is az Alkonyat  a kedvencem, meg sem tudom számolni, hogy hányszor láttam.
Az albumot Encsi barátnőm adta nekem kölcsön és nagy hatással volt rám. Van olyan amikor csak elkezdem hallgatni a zenét és a fejemben lejátszom a filmet, már annyira belém ivódott, bizonyos részeknél melyik dal szólal meg.  Júniusban a szóbeli érettségimre is úgy tanultam, hogy bekapcsoltam és felhangosítottam. Általában nem tudok úgy tanulni, hogy közben szól a zene, a Score kivétel ez alól. Általában ha nem tudok elaludni, akkor is bekapcsolom. A kellemes zongora és gitár játékok hamar ellazítanak! Kisbabák altatására ajánlom, ha nekem lesz gyerekem tuti, hogy ezt kapcsolom majd be neki.

Kedvenc dalom az albumról a “The Lion fell in Love with the Lamb” nevet viseli.

Mostanában kezdtem el gondolkozni azon (és nem is értem, hogy eddig miért is nem kerestem rá), h a New Moon-nak és az Eclipse-nek nincs Score albuma?

Mit ad Isten, kicsivel több, mint egy hete megtaláltam mind a két film zenéjét!

A New Moon Score albumát Alexander Desplat alkotta meg. Még csak most ismerkedem vele, még nem áll annyira közel hozzám, mint az Akotnyaté. Minél többször hallgatom annál jobban be tudom lőni, hogy melyik dal, melyik jelenethez kapcsolódik. Néha nehéz, mert a filmben van olyan rész amikor csak pár másodpercet hallunk a költeményből.
Itt is van egy személyes kedvencem, mégpedig a “Full moon” című dal. Ez hallható a dvd menüjében is. Nem tudom pontosan leírni, hogy milyen érzelmeket vált belőlem ki. Amikor elkezdődik a hegedű rész mindig egy kis szenvedést érzek a dalban, ami veszéllyé torkollik át és a végén ott van a katarzis. Ez az egy dal átadja nekem a film egészét, az érzelmeket.

Az Eclipse albumot Howard Shore alkotta meg. A három film zenéje közül ez az, amit még nem nagyon ismerek. A filmet egyszer néztem meg moziban, azóta nem is töltöttem le, megvártam amíg megjelent dvd-n. Mióta megvettem talán háromszor, ha volt időm megnézni. Van egy két dal amit azonnal felismerek, de legtöbb még nem ugrik be azonnal.
Kiemelni most hirtelen az egyik kedvenc jelenetem zenéjét tudom, amikor Bella és Jacob másodszor csókolóznak. Ennek a dalnak kétféle változata is van az albumon, az egyik zongora, a másik hegedű előadásában hallható. A filmben, ha jól emlékszem a hegedű van benne. Ez pedig a Jacob’s Theme:

S íme számomra a friss hír: A Breaking down első és nagy valószínűséggel a második részéhez ismét Carter Burwell fogja komponálni a zenét! Biztos vagyok benne, hogy ismét maradandót alkot és alig várom, hogy hallhassam!

Az a bizonyos interjú..

Nos, én is látam azt az interjút, amit Návai Anikó készített Robert Pattinsonnal.
Sokan fel vannak háborodva azért, hogy hogyan nevezte Rob Budapest egy részét. Én úgy tudom – és lehet, hogy rosszul- hogy a filmet nem pont az Andrássy úton forgattűk, hanem egy félreeső utcában és annyira nem ismerem Pestet, de azért tudnék olyan helyet mutatni -nem is keveset- ahol valóban lepukkadtak a házak…  A magyar mentalitás is más, mint Amerikában, amit részben meg is értek, részben pedig nem.  Szovjet megszállás etc. rendeszerváltás. Ami 21 éve volt. Sajnos a magyarságnak 21 év is kevés, hogy felejtsen és talpra álljon. A mentalitás pedig megmaradt és -sajnos- a legtöbb embernél ez egyre rosszabb lesz.
Aaaaaaaztán hát a feltalálókról nem mondok semmit sem… én sem tudok mindenkit, nem szólhatok emiatt. S a riporternő. A videóban láttam egy táblát, amire ‘Eclipse’ volt felírva. Ha én kérdezgettem volna Rob-ot biztos nem oktattam volna ki, hogy milyen hülye vagy, hanem az új filmjéről kérdezgettem volna. Persze úgy is gondolkodhatunk, hogy “jajj én nem kérdezem meg, amiket mások igen, mert az már milyen uncsi szegénynek…” oké… de a fent említett kioktatás is milyen már…  Akik hüledeznek azoknak azt üzenem, hogy eddig csak azt hallottuk minden világsztártól, aki eddig itt volt, hogy “igen BUdapest egy gyönyörű város stb… ” most pedig amikor valaki nem a sablon szöveget mondja, hanem a véleményét, akkor ki vannak akadva… Egy szó, mint száz engem is meglepett, de nem akadtam ki. Nekem is sok olyan város van, ami mások szerint a mennyország- szerintem- meg egy két látnivalón kívűl semmi fantázia nincs benne….

Éééééééééééés-sel nem kezdünk mondatot, deeeeeeee
Ma végre megjött a New Moon duplalemezes változat dvd-m
Elkezdtem nézni délután az extrákat, de annyi van, hogy nem volt még időm befejezni. Nővérem nem szereti az Alkonyatot, azt mondta, hogy pár év múlva az ilyen filmek miatt végom majd fel az ereim… .D:D:D:D ugyan már

New Moon

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem – éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni – tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.