Én

Az egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy – szerintünk, mik a másik személy rossz tulajdonságai. A jót nem mondta el, de minek is, azt túlértékelik.
Megkaptam, hogy érzelmileg néha úgy viselkedek, mint egy 10 éves. Az idézetek miatt. Mert túl sok idézetet írok. “Minden kérdésre tudsz mondani egyet”.  Ezt most nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap idézeteket mondok mindenkinek. De sokat olvasok, vannak kedvenceim és vannak olyan élethelyzetek amikor pont beleillik egy, és azt ki is írom vagy mondom. Basszus… valaki WOW-ozik éjjel – nappal, ki sem mozdul. Valaki iszik, dohányzik, szalvétákat gyűjt stb. Én az idézeteket szeretem. De ezentúl figyelni fogok arra, hogy ne másoknak írjam őket. Én sosem gondoltam, hogy 10 éves szinten lennék. Mindig úgy gondoltam magamra – és ezt nem csak én, de mások is mondták, hogy komolyabb vagyok, mint a többi 16-17 éves ( anno).  21 éves vagyok és még mindig érettebb. Igen, én is viselkedek néha úgy, mint egy 17 éves hülye csitri, de ki nem…?
A másik dolog, hogy néha hisztis vagyok és érzékeny. Hisztis vagyok persze, de hogy ha valaki olyat tesz, ami felcseszi az agyam, akkor hisztizek. De inkább legyek ilyen, mint sem hogy nem adom ki magamból rögtön, hanem gyűjtöm, gyűjtöm és egyszer csak robbanok. Senkinek nem lenne jó. Érzékeny.. erre ugyanazt tudom mondani. Lány vagyok, természetes.  De az “érzékenységi” pontokra is csak az talál rá, aki ismer.  A körülöttem levő fal magas, szóval inkább örüljön az, aki rájön hogy az vagyok. A harmadik számú versenyző a kíváncsiságom. Néha túl sok mindenre vagyok kíváncsi. Erre már inkább semmit sem mondok.